Trianon új megvilágításban
Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense a Trianon 100 kutatócsoport vezetőjeként számos alkalommal vizsgálta már a békeszerződés körülményeit, új műve azonban rendhagyó módon nem politika- és diplomáciatörténeti sémákat követ, hanem új megvilágításba helyezi a történéseket, és a diktátum társadalomra gyakorolt következményeire fókuszál.
A szerző a politikatörténeti aspektus vizsgálata helyett a személyes történekre helyezi a hangsúlyt, azt kutatva, hogy a különböző társadalmi csoportok miként élték meg a háborús összeomlás, az egymást váltó kormányok, a forradalmak és ellenforradalmak egyre erősödő erőszakát. Vizsgálata túlmutat a már sokat kutatott politikai eseményeken és ismert következményeken, célja, hogy a korszakot a hétköznapi emberek traumáin keresztül egy mutassa be, ezzel elősegítve a békeszerződésről folytatott diskurzus további bővítését.
Ablonczy igyekszik sorra venni a különböző társadalmi rétegek tapasztalatait. Habár elismeri, hogy a fennmaradt források jelentős része középosztálybeli visszaemlékezés,
a műben fontos szerepet kapnak a munkásosztály, a paraszti réteg, a nők és a gyerekek történetei is.
Olyan, eddig kanonizálatlan, az állami emlékezéspolitika által nem preferált szálak is előtérbe kerülnek, mint a világháború utáni menekültek sorsa, akiket a forradalmi hullámok erősödésétől tartva a hatalom igyekezett az országban szétszórva integrálni. A megszállt, majd elcsatolt területekről elmenekült százezrek között jelentős mértékben megtalálható volt a képzett középosztály, akiknek az életszínvonala hatalmasat zuhant. Nem volt ritka, hogy a korábban az elithez tartozók a háború után vagonokban kényszerültek élni, az ilyen helyzetek pedig frusztrációt és sok esetben radikalizálódást is szültek.
Trianon elleni tüntetés 1920-ban (Fortepan)
A mű foglalkozik a környező országok intézkedéseivel, melyek a minél nagyobb területek megszerzésére irányultak, azonban ezek nagy része végül kudarcba fulladt. A szerző bemutatja az újonnan létrejött, ideiglenes államalakulatok, az úgynevezett „kérészállamok” céljait és érdekeit is, mint a Bánsági vagy a Kalotaszegi Köztársaság. Ablonczy kitér arra is, mi lett volna, ha a magyar vezetés nem írja alá a békeszerződést, vajon elkerülhető lett volna-e az ország kétharmadának elveszítése. Meglátása szerint a diktátum megtagadásával kizárólag rövid haladékra lehetett volna csak szert tenni, így ha némi területi nyereséggel is ugyan, de az országcsonkítás mindenképp bekövetkezett volna.
A Trianon 100 MTA Իü kutatócsoport 2016-ban jött létre Ablonczy Balázs vezetésével, mely az első, kifejezetten a 20. század történelmével foglalkozó, támogatott projekt. A kutatás célja, hogy a legfrissebb történeti tudás segítségével világítson rá a békeszerződés új oldalaira, felfedje a döntés megszületésének eddig kevésbé interpretált részeit, és a 100. évfordulóra a szélesebb magyar közvéleményt is megszólító, új, friss és érvényes műveket publikáljon.
Ablonczy Balázs több médiaszereplése egyikeként nemrégiben hosszú interjút adott az Index podcastjának, amely .
ǰáǰ: