Szolidaritás a járvány idején
A panelbeszélgeté iránt sokan érdeklődtek, csaknem ötvenen regisztráltak az online eseményre. A témát három szakember járta körül: Gregor Anikó egyetemi adjunktus, aki szerzőtársaival együtt a kisgyermekes családok körében kutatja a nemi é családi szerepek alakulását, Kucsera Csaba tudományos főmunkatárs, akinek szakterülete az idősödé, idősellátás, valamint Takács Erzsébet habilitált egyetemi docens, aki a társadalmi szolidaritás é az egézségszociológia kérdéeivel foglalkozik.
Kucsera Csaba a beszélgeté elején kiemelte, az a körülmény, hogy az idős embereket jobban veszélyezteti a koronavírus, elhozta az „igazság pillanatát”: látható, hogy társadalmi, szakpolitikai szinten hogyan viszonyulunk az elöregedő társadalom kérdééhez, az idősek csoportjához. Takács Erzsébet ezt kiegézítette azzal, hogy a járvány számos egyéb társadalmi problémára, a szolidaritás kérdéére is rávilágít. A hirtelen változás gyors reakciót igényelt az állampolgárok, a családok é az állami ellátórendszerek rézéről. Sokan szenvedő alanyaivá váltak az intézményi szolidaritás hiányosságainak.
Gregor Anikó szerint megerősítét nyert, hogy
kulcsfontosságú a családon belüli, generációk közötti segítségnyújtás.
Az idősek gondoskodással, idővel, de akár anyagilag is támogatják gyermekeiket é unokáikat. A járvány miatt nem tudtak rézt venni a gyermekfelügyeletben, ami a kisgyermekes családokat érzékenyen érintette. A kijárási korlátozások idején a fiatalok a szokásosnál többet segítettek az időseknek például bevásárlással, telefonálással.
Az érem másik oldala, hogy a családi kapcsolatrendszerek felértékelődée rézben az állami szolgáltatások elégtelenségéből fakad. Arról kevé szó esik, hogy a családtagok viszonya nem mindig felhőtlen, nem feltétlenül szeretnének vagy tudnak egymásra támaszkodni. A járványhelyzetben az állami szolgáltatások (például közneveléi intézmények) megváltozott működée fokozott terhet rótt a családokra, egyúttal a korábban igénybe vett szolgáltatások értékét is megmutatta.
A járványhelyzet felerősítette a nemi egyenlőtlenségeket, mivel mind a családon belül, mind a formális szektorban elsősorban a nők végzik a gondozási tevékenységet, é a nők magasabb átlagéletkora miatt több nőnél jelenik meg gondozási szükséglet. Aggodalomra ad okot, hogy a szociális szférában é az informális gondozási területen is a gondozók létszámának csökkenée várható, a gondozásra szorulók létszámának növekedée mellett. Földrajzi egyenlőtlenségről is beszélhetünk, mivel a Közép- é Kelet-Európai országokból áramlik az egézségügyi munkaerő Nyugat-Európába. Gregor Anikó hozzátette, hogy társadalmi osztályok különbségét is növeli a járványügyi helyzet, az állásveszté leginkább az alacsonyabb iskolai végzettségű nőket fenyegeti.
Kucsera Csaba arról beszélt, hogy a demográfiai trendek miatt a nyugdíjrendszer sem fenntartható a jelenlegi formájában hosszú távon, ez a generációk közötti igazságosság é méltányosság kérdéét veti fel. Emellett a járványhelyzetben
felerősödött é mindenki számára láthatóvá vált az ageism, az életkor szerinti hátrányos megkülönbözteté.
Az idősek nagyon egysíkúan, pusztán a sérülékenységük mentén jelentek meg a médiában é a közbeszédben. A járvánnyal kapcsolatos kommunikációban pusztán az életkor dimenziója alapján határozták meg a veszélyeztetettséget, noha ez nem feleltethető meg teljes mértékben az egézségi állapottal, ami a veszélyeztetettség igazi indikátora. A járványügyi intézkedéek sokaknál hirtelen megöregedé-élményt jelentettek, az emberek nem tudták a szokásos, aktív hétköznapi életüket élni, otthon kellett maradniuk, felerősödött a sebezhetőségérzetük. Fontos beismerni, hogy nemcsak a közbeszédben, hanem a szociológiában é a szociális munkában is megjelenik az ageism.
A panelbeszélgeté során két szociológia szakos hallgató, Dobos Neszta é Donkó Anna bemutatták az Életfordulók projektórára kézített kutatásukat. Az idősekkel kapcsolatos híreket é az azokra adott kommenteket vizsgálták március 11. é április 25. között. Öt Facebook-oldalt követtek, több mint ötezer kommentet néztek át. Azt találták, hogy
a kommentelők többsége a politika bábjaiként, szabályszegőkként, bűnbakokként tekintett az idősekre
a járványügyi helyzet miatt. A kommentekben ézrevehető egyfajta lenéző, álpozitív, de az online közösség által támogatott attitűd is.
Takács Erzsébet a beszélgeté végén újra feltette a kérdét: növelte-e a járványhelyzet a társadalmi szolidaritást? Az előadók összességében megállapították, hogy egyelőre inkább csökkent a társadalmi szolidaritás, é bár születtek alulról jövő kezdeményezéek, főként jelképes gesztusokat láthattunk a lakosság rézéről. Kucsera Csaba azt feltételezi, hogy a társadalom nem feltétlenül „tanul” a válságból, de a szakma számára mindenképpen referenciapont lesz. Szerinte akkor tudjuk eredményesen felvenni a harcot a vírussal, ha a második hullámra szakértők bevonásával, a társadalmi kohézió erősítéével kézülünk fel, nehogy az idősek a társadalom bűnbakjaivá váljanak az esetleges korlátozó intézkedéekre adott reakcióként.
ǰá:
Borítókép: Freepik