Száz éve született Székely György
Székely György jogi tanulmányok után 1953-ban lett a Bölcsészettudományi Karon a középkori történelem oktatója, majd fiatalon, 1956-ban professzori kinevezést kapott. Több évtizeden keresztül vezette a Középkori (későbbi nevén Középkori és Kora Újkori) Egyetemes öéԱi Tanszéket. Az 1956-os forradalom idején az Egyetem rektorhelyettese volt, később a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte. 1982–1987 között a Budapesti öéԱi Múzeum főigazgatója volt. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1985-ben rendes tagjává választotta.
Több mint hat évtizedes oktatói pályája során történészhallgatók generációit oktatta, ahogy a vele készült életútinterjúban maga is elmondta, pályáján a „legtartósabb vonulatot kétségkívül az oktatás” jelentette.
Székely György kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezett, és a középkortudomány több területén is maradandó műveket alkotott. Foglalkozott a középkori város-, gazdaság- és társadalomtörténettel, fontos írásokat hagyott hátra a középkori egyetemek történetéről, kutatta a mezőgazdaság történetét, a reformáció hatását, nyitott volt a társtudományok, a régészet és a művészettörténet kutatási eredményei iránt is.
Székely professzor szándékát követve és a családja nagylelkűségének köszönhetően a szakmai könyvgyűjteményének nagy része ma az ELTE-CEU Középkortudományi Könyvtár gyűjteményét gyarapítja.
A Bölcsészettudományi Kar Középkori öéԱi Tanszéke 2024-ben konferencián emlékezik meg Székely Györgyről, a Középkori magyar egyházi archontológia 1000-1387 kutatócsoport pedig válogatást jelentet meg egyháztörténeti tanulmányaiból.