Középpontban a kultúratudomány
A tanácskozáson a hamarosan megjelenő média- é kultúratudományi kézikönyv (Kricsfalusi Beatrix–Kulcsár Szabó Ernő–Molnár Gábor Tamás–Tamás Ábel [szerk.]: Média- é kultúratudomány) munkálatait mutatták be, valamint adtak ízelítőt a kötet tartalmából. Régi tartozását törleszti ezzel a hazai tudományos élet, hiszen a régióban magyar nyelven jelenik meg először ilyen jellegű munka.
A rendezvényt Gintli Tibor, a Magyar Irodalom- é ܱútudományi Intézet igazgatója nyitotta meg, aki a humántudományok kultúratudományos orientációjának szükségszerűségéről, így a szakma elkerülhetetlen interdiszciplinaritásáról beszélt. Ezután Tamás Ábel ismertette a szerkeszté munkafolyamatát, valamint a kézikönyv szerkezetét.
A kötet négy nagy egységből áll, az első a Բé, amelyben – a média- é kultúratudományok számára központi jelentőségű fogalmakat (például írás, tér, közvetíté, emlékezet, identitás, ember) tárgyaló – tanulmányméretű szövegek kapnak helyet. A második egység a Fogalmak, amelyben kisebb terjedelmű szócikkeket tartalmaz, míg a ő fejezetben a tudományág legmeghatározóbb alkotóinak (Bourdieu, Derrida, Foucault, Flusser, Kittler, Lacan, McLuhan stb.) munkásságával kapcsolatban kaphatunk adalékokat. A ű egy-egy fontosabb, gyakran hivatkozott kultúratudományos monográfiát tárgyal.
A konferencia további előadásai egy-egy jelenség-szócikket ismertettek. Mezei Gábor, az Íá&Բ;szócikk szerzője arról beszélt, hogy mint minden jelenség-szócikk, ez is egy úgynevezett felütésel indul, amely „kedvcsinálóként” egy anekdota vagy művézeti példa segítségével érzékelteti a tárgyalt téma tétjét. Az előadó az írógép é a kéz viszonyát izgalmasan taglaló Kafka-levelet választott írása elé.
Dánél Mónika – aki a Vincze Ferenccel közösen jegyzett é&Բ;szócikk szerzője –a „tér” szavunk etimológiáját vezette végig, kitérve arra is, hogy az elmondottak hogyan tehetők próbára egy irodalmi szövegen; ennek bemutatására Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása című könyvét használták fel.
Lőrincz Csongor a Molnár Gábor Tamással közösen írt öíé&Բ;szócikket mutatta be. Ez a fogalom szinte az összes többi jelenség megértééhez elengedhetetlen, mondta, mivel nemcsak a világ, de maga az ember is különböző közvetítéek során, sőt által fogható meg.
A szekció záróelőadását Lénárt Tamás tartotta, aki többször utalt a Tamás Ábellel közösen írt é&Բ;szócikkből terjedelmi okokból kimaradt témákra. Érdekes volt megtudni, miként hatott Bergson emlékezetkoncepciójára a film médiuma, é elgondolkodtatott az a meglátás is, hogy a szelfizé, az öndokumentációnak ez a gyakran szélsőségesen túlzásba vitt formája tulajdonképpen a digitális világban való önfelszámolás, amivel a kép kézítője azt kommunikálja, hogy testi valója már kevébé lényeges, mint annak digitális reprezentációja.
A média- é kultúratudománynak az irodalomtudományhoz fűződő viszonyáról, illetve ezek oktatásban betöltött szerepéről kerekasztal-beszélgetéen cserélt eszmét Kricsfalusi Beatrix, Molnár Gábor Tamás, Palkó Gábor é Tamás Ábel, a diskurzust Kulcsár-Szabó Zoltán vezette.
A beszélgeté nyitó megállapítása szerint a kézikönyvben legtöbbet előkerülő fogalom a materialitás. Az anyagszerűség különböző értémódjainak kivesézée után a digitális bölcsézet irodalomtudományi applikációiról esett szó: programokkal stilisztikai elemzéek végezhetők, amelyekkel látható lesz, mennyire tér el egyes szerzők korai, illetve kéei nyelvhasználata, de arra is választ kaphatunk, hogy az életmű mely szakasza mutatja a legnagyobb nyelvi változatosságot. Meglepő (é az irodalomtudós számára nyilvánvalóan szkepszissel is szemlélendő), hogy kutatások folynak olyan programok kifejlesztéére, amelyek akár az iróniát is felismerhetik. Ezt követően mintegy a már érintett témák metszeteként – a teremben ülő, nem jelentéktelen létszámú hallgatóság bevonásával – a digitális eszközök (táblagép, e-book, okostelefon) tanórai hasznosíthatósága került szóba. Annak ellenére, hogy sokkal környezettudatosabb nem fénymásolatokkal kézülni a tanórára, sőt a nehéz könyvek cipeléét is megspórolhatja az ember, ha digitális eszközről olvas szöveget, talán mégsem szakadhat el a klasszikus könyvformátumtól, hiszen az e-book által áttördelt szövegekre például nem tudunk hivatkozni, sőt a másfajta tördelé az értelmezét is módosíthatja. Molnár Gábor Tamás jegyezte meg, hogy a tanárnak kézülő hallgatók a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak az irodalom tapasztalatát közvetítő tanítási technikákra, módszerekre, technológiai eszközökre.
A konferencia utolsó szekcióját Kulcsár Szabó Ernő előadása nyitotta meg, aki a kultúratudomány mint fogalom megjelenééről, valamint a fogalom alá tartozó jelenségek heterogenitásáról beszélt, majd pedig a filozófiailag mélyen beágyazott, német Kulturwissenschaft é a politikai felhangoktól sem mentes angolszász cultural studies különbségeiről esett szó. Ehhez a témához kapcsolódott Fodor Péter előadása, amely a Kálai Sándorral közösen írt Cultural studies szócikket mutatta be, kitérve arra, hogy egyes diszciplínák inkább a kultúratudomány angolszász irányzatából tudnak ihletet meríteni, míg más tudományterületek számára a német vonulat figyelemmel kísérée lehet gyümölcsöző. Földes Györgyi a széttartó identitás-fogalom értelmezéében segítette a hallgatóságot eligazodni. A tanácskozást Laczházi Gyula é Timár Andrea előadása zárta, akik az ember fogalmának változásából adtak ízelítőt. A fogalomváltozást irodalmi példával is szemléltették, így került szóba Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye.
A kézikönyv a 2018-as ünnepi könyvhétre jelenik meg, melyet a szerkesztők 2018. június 10-én, 14 órától dedikálnak a Ráció Kiadó pavilonjánál.
ǰá:
Fotó: Mona Monsefi