Korlátozza-e a tanítás a gyerekek felfedezéi vágyát?
Az irányított, avagy didaktikus tanítás – amely termézetes pedagógiai helyzetnek tekinthető – az ismeretek hatékony é gyors átadását teszi lehetővé. Ugyanakkor korábbi kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a módszer a hatékony tudásátadás mellett korlátozhatja tárgyi környezetünk rejtett, oksági viszonyainak felfedezéét. Éppen ezért egyes szakemberek szerint a pedagógiai helyzetben való tanulás é az egyéni exploráció egymást kizáró tanulási folyamatok. Lehetséges, hogy a tanítás beszűkíti az önálló információszerzét, az alternatív lehetőségek autonóm megtalálását.
A gyermekek felfedezées tanulásával foglalkozó kutatások azonban arra mutattak rá, hogy bizonyos helyzetekben a pedagógiai jelzéek éppen hogy elősegítik az önálló információkeresét. Ezekre a helyzetekre – amelyeket a szakirodalom irányított felfedezéeknek hív – jellemző, hogy a gyermekek lehetőséget kapnak az önálló információkeresére, a felnőttek pedig csupán megerősítik a gyermekek által produkált “helyes” ismereteket vagy viselkedét, é segítik őket, ha elakadnak. Előfordulhat tehát, hogy a pedagógiai kulcsok által történő tanulás é az önálló tanulás nem feltétlenül állnak ellentétben, hanem kiegézíthetik egymást.
Ennek vizsgálatára Zsoldos Rebeka Anna é Király Ildikó egy
speciális, többfunkciós tárgyat terveztek óvodáskorú gyerekek számára.
A kutatás során a gyerekek különböző módokon ismerték meg a játék egyik funkcióját. Az egyik helyzetben réztvevő gyerekeknek irányított pedagógia módszerrel mutatták be a funkciót, míg a másikban a réztvevők maguk fedezték fel annak működéét. A felnőttek mindkét esetben azonos instrukciót adtak a gyerekeknek a funkció kapcsán. A gyerekek egy másik csoportja szintén vagy bemutatás útján, vagy felfedezésel ismerte meg a játékot, de itt a felnőtt kommunikációja nem volt tanító jellegű, vagyis nem tartalmazott konkrét információt az eszköz működééről. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek mennyi ideig játszanak az elsőnek megismert funkcióval, valamint mennyire keresik a tárgyban rejlő alternatív lehetőségeket.
A pedagógiai kulcsok mindkét esetben felhívták az elsőnek megismert használati mód jelentőségére a figyelmet: a gyerekek hosszabban játszottak vele, mint azokban az esetekben, amikor nem kaptak tanítói útmutatást. A kutatás arra is rámutatott, hogy ha a játék használatát nem demonstráljuk a kicsiknek, hanem hagyjuk, hogy önállóan jöjjenek rá a működéére, akkor a pedagógiai jelek nem gátolják a kéőbbi felfedező viselkedét.
Mindez arra utal, hogy
a pedagógiai jelzéek é az exploráció útján történő tanulás kiegézítik egymást:
a pedagógiai jelek kiemelik a fontos információt a kontextusból, míg a felfedező viselkedé révén a gyerekek további, kiegézítő ismereteket szerezhetnek. Az autonóm tanulás hozzájárul egy gazdagabb ismeret, tudáscsomag kialakításához, az új lehetőségek feltárásához, míg a társaktól érkező információk kiindulási pontként szolgálhatnak az önálló ismeretek megszerzééhez, mivel a gyerekeknek nem kell a már ismert evidenciákat újra feltalálniuk. Így a két tanulási forma nem egymás ellenében, hanem egymást támogatva segíti a világ mélyebb megismeréét.
A tanulmány teljes terjedelemben .
ǰá: