Kilenc évtized, kilenc professzor
A budapesti egyetemi néprajzi oktatás 1934-ben vette intézményes kezdetét, amikor Györffy István néprajztudós katedrát kapott a tudományszak oktatása céljából. Az általa alapított Egyetemi Néprajzi Intézet jogutódjaként mindmáig működik az ELTE BTK Néprajzi Intézete, amely évtizedeken keresztül é jelenleg is két tanszékkel (Folklore Tanszék, Tárgyi Néprajzi Tanszék) szolgálja a néprajztudomány utánpótlásképzéét. Kilenc évtized alatt kilenc professzor é több tucatnyi oktató keze nyomán nemzedékek sora végzett itt, akik egyrézt a szakma derékhadát képezve egyetemeken, kutatóintézetekben, múzeumokban helyezkedtek el, másrézt etnográfus diplomával a szélesebb értelemben vett kulturális szcénában dolgoztak, szereztek érdemeket.
A néprajzi felsőoktatási képzőhelyek zászlóshajójának számító fővárosi egyetemi intézet a 90 éves jubileumot nagyszabású, egéz napos rendezvény keretében ünnepelte meg, amely megemlékezét, konferenciát, pódiumbeszélgetét é alumnitalálkozót egyaránt magába foglalt. Erre meghívást kaptak a valaha valamilyen formában itt tanuló egykori alumnusok, a társintézmények é társtanszékek képviselői é szélesebb szakmai közösség tagjai egyaránt. A rendezvényre előzetesen kétszázan regisztráltak, végül ennél többen fordultak meg a nap során a BTK Kari Tanácstermében.
A rendezvény az Intézet egykori hallgatóiból é doktoranduszaiból erre az alkalomra összeállt népi énekkar előadásával indult. A népi énekművézi karrierjük különböző fokán álló, de már egytől egyig (el)ismert ELTE-alumnus művézek (Bognár Szilvia, Enyedi Ágnes, Juhász Réka, Nádasdy Fanni, Sőregi Anna, Sturcz Noémi, Szabó Ágnes) az esemény apropójához válogatott köszöntőket adtak elő.
A megjelenteket Bartus Dávid, az ELTE BTK dékánja köszöntötte, aki bemutatta a néprajz szakos oktatás jelentőségét a kar szemszögéből. Kitért a néprajzi alapszak iránti érdeklődé örvendetes megnövekedéére az utóbbi bő évtizedben, amelynek következtében a szak már erős „középszak”-ként jellemezhető a kari közéletben.
Ezt követően a tudománytörténeti é helyzetfelmérő előadások következtek. Bárth Dániel intézetigazgató a kilenc évtizedes néprajzi oktatás sarokpontjait tekintette át, egyúttal – primer irattári dokumentumok felvillantásával – a további tudománytörténeti kutatások szükségességére figyelmeztetett.
A kutatómunka következő célja az egy évtized múlva esedékes centenárium méltó megünneplée. Mohay Tamás egyetemi tanár saját, sok évtizedes tapasztalataira alapozva tekintette át az elmúlt negyven év intézményi, személyi, oktatási é kutatási folyamatait. A jelenbe Bali János tanszékvezető révén érkeztünk, aki a mostani struktúra ismertetée mellett a 21. századi kihívásokra é az azokra adandó lehetséges válaszokra is kitért előadásában. Paládi-Kovács Attila akadémikus, professor emeritus Györffy Istvánról é az intézetalapítás körülményeiről beszélt tudománytörténeti felszólalásában.
Ezt követték a társintézmények é társtanszékek köszöntéei Kemecsi Lajos (Néprajzi Múzeum, Magyar Néprajzi Társaság), Balogh Balázs (HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet), Nagy Zoltán (PTE), Szabó Árpád Töhötöm (BBTE, Kolozsvár), Varga Sándor (SZTE), Nagy Éva (DE) é Molnár Ágnes (Miskolci Egyetem) jóvoltából. A délelőtti blokkot két korábbi, mára nyugállományú oktató, Küllős Imola é Hála József személyes hangú visszaemlékezée zárta.
A rendezvény délután konferencia-jellegű szekcióval folytatódott, ahol a Néprajz Intézet adjunktusai egy-egy hallgató bevonásával tartottak tudományos előadásokat. Eitler Ágnes Jánosi Kincsővel a terepmunka módszertanának újragondolásáról, Ilyefalvi Emese Híves Csongorral a gyűjtéek archiválásáról é a kézülő intézeti adatbázisról, Smid Bernadett Prajczer Zsófiával a történeti források folklorisztikai elemzééről é az eredmények társadalmi hasznosulásáról, Vámos Gabriella Vancsa Boglárkával pedig a Kádár-korszak gyermekekre irányuló egézségnevelő gyakorlatáról beszélt. Az oktatók-hallgatók közös előadásai önmagukban hordozták a jövőbemutatás é szakmai utánpótlásnevelé intézeti törekvéeinek lenyomatát.
A délután nagy érdeklődére számot tartó alumni eseménye az a pódiumbeszélgeté volt, amelyen négy egykori néprajz szakos hallgató, mára más-más utat bejárt, szélesebb társadalmi körben ismert személyiség emlékezett vissza az ELTE-n töltött évekre, az akkori oktatókra, közösségi életre, valamint reflektáltak pályájuk további alakulására é az egyetemi indíttatás meghatározó szerepére.
A pódiumbeszélgetét Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője nyitotta meg, a moderátor szerepkörét Bali János egyetemi docens vállalta föl. A másfél órás beszélgetéen Bognár Szilvia&Բ;é岹éԱő,&Բ;Borsos Balázs etnológus, akadémikus, Pócs Éva folklorista, professor emeritus, valamint Rockenbauer Zoltán művézettörténéz, politikus, korábbi kultuszminiszter őszintén é szubjektív módon idézte föl a 20. század második felének egyetemi-intézeti életét, a hallgatóság pedig nagy élvezettel hallgatta a generációk találkozásának e fölöttébb tanulságos é érdekfeszítő megnyilvánulását.
A rendezvény a Néprajzi Intézet könyvtárában zárult, amely e jeles évforduló alkalmából, az intézeti tanács kezdeményezéére é az ELTE BTK Kari Tanácsának támogatásával az első néprajzos professzorról felvette a Györffy István Könyvtár nevet. Az itt megtartott fogadás kötetlen alkamat nyújtott az öregdiákok találkozására, kollegiális é baráti eszmecserére egyaránt.
A rendezvény az ELTE Alumni támogatásával valósult meg.
ǰá: