Európai rádiódráma-történet
A hangzó történetmesélés (azaz rádiójáték) – legyen akár fikciós, akár dokumentumalapú –meglepően gazdag múltra tekint vissza. Ám Európában nagyrészt feltáratlan; a szerzői jogi törvények, a politikai beavatkozások és az általános érdektelenség miatt ezek a művek poros közszolgálati archívumok mélyén rejtőznek, gyakran csupán egyetlen orsós szalagon létezve, jó részük még digitalizálva sincs.
A nemzeti hangjáték-történetek feltárása érdekében az ELTE Magyar Rádiójátéktörténeti Kutatócsoportja nemzetközi konferenciát szervezett 9 ország kutatóinak részvételével, és most kötet formájában is megjelentette az elhangzott előadások írásos változatát.
A konferenciát azzal a céllal hívták életre, hogy felhívják a figyelmet a feltáratlan anyagra, és elkezdődjön az európai országok rádiójáték-korpuszainak feltérképezése. Ezen adatok birtokában a kutatók azonosítani tudják majd a rádiós formanyelvet új, innovatív eszközökkel gazdagító, kiemelkedő műveket és szerzőket. Hosszabb távon
sor kerül az egyes nemzeti rádiódráma-iskolákat meghatározó stílusjegyek feltárására
és összehasonlítására is, különösen azon alkotások esetében, amelyek komolyabb nemzetközi hatást gyakoroltak.
A kutatók a filmtörténészek munkájának nyomdokain járnak – hasonló kutatásokat már elvégeztek a mozgóképek területén, például az európai filmművészet történetének feltérképezésével. Mivel a nemzeti hangjáték-örökség nagyrésze egész Európában mindmáig láthatatlan és feltáratlan, a csoport elsőként mutat be pl. olyan hangjáték-piacokat, amelyeket eddig nem vizsgált senki: Albánia, Moldova és Vajdaság (Szerbia) rádiódráma-történetét a könyvből ismerheti meg az olvasó, és újdonság a német rádiójáték-iskolákról szóló friss elemzés is.
A kötetben esettanulmányok is helyet kaptak, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak egyes rádiójátékok történetébe: olvashatunk lengyel kísérleti alkotásokról, Fellini rádiójátékairól, akusztikus művekről a kortárs művészetben, egy szappanoperáról, amelyet helyi magyar közösségi rádiók sugároztak, a horvát rádiódokumentum-iskoláról, valamint Az ember tragédiája háború előtti stúdiófeldolgozásáról.
A zárófejezet egy 18 000 magyar nyelvű rádiójáték feldolgozásán alapuló felmérés előzetes eredményeit ismerteti, rávilágítva a rádiójáték-adatbázisok fontosságára az elérhető hanganyagok hiányában.
A kötet nyílt hozzáférésű, érhető el.
Fotó: Fortepan