Elhunyt Vadász Sándor
Vadász Sándor 1930. február 3-án született Kaposvárott. Az érettségi vizsgát követően 1948-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta tanulmányait magyar-történelem szakon. 1952-ben szerzett diplomát, majd az ELTE BTK Újkori Egyetemes Történelem Tanszékére került tanársegédnek. Az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt áthelyezték az ELTE BTK öéԱi Könyvtárába, ahol 1968-ig dolgozott, ugyanakkor, a kádári konszolidációt jellemző engedmények révén 1964-től aspiráns lehetett, és megvédte kandidátusi értekezését. A ’60-as évek közepén ösztöndíjjal Párizsban kutatta a nagy francia forradalom történetét, majd 1969-től visszakerült az ELTE BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes öéԱi Tanszékére, ahol adjunktus, majd egyetemi docens lett.
Az 1970-es évektől hangsúlyosabban eszmetörténettel kezdett foglalkozni. Az évtizedek során a nappali és levelező képzésben több ezer történelem szakos hallgatóval ismertette meg a „hosszú” XIX. század egyetemes történetét. A ’80-as évek elejétől rendszeres előadója volt az ELTE Általános Iskolai Tanárképző Főiskolai Karának is. Akadémiai doktori értekezését 1989-ben védte meg, majd egyetemi tanári kinevezést kapott. 2000-ben vonult nyugalomba, de
továbbra is aktív részese maradt az ELTE BTK Új-és Jelenkori Egyetemes öéԱi Tanszékén zajló munkának.
Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola professor emeritus címet adományozott neki. 1969 és 1979 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) országos választmányának titkára volt, s ezen a poszton jelentős szerepet vállalt a hazai és nemzetközi történetírás új eredményeinek népszerűsítésében, az írott sajtóban és a Magyar Rádióban évtizedeken keresztül. 2012-ig tanított az ELTE-n és Egerben, de ezután is találkozhattunk vele a öéԱi Intézet különböző rendezvényein. Nyolcvanadik születésnapjára munkatársai, tanítványai ünnepi kötettel lepték meg.
A professzor 2017. augusztus 18-án hunyt el budapesti otthonában. Temetése 2017. szeptember 6-án 11 óra 45 perckor lesz a Rákoskeresztúri Köztemetőben.
ǰá: