Digitális szövegelemzéssel vizsgálják a holokauszt történeteit
A magyar túlélők vallomásait a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) rögzítette 1945 és 1946 között. A „Revisiting Early Testimonies of Hungarian Jewish Holocaust Survivors through a Digital Lens” (röviden Digital Lens) elnevezésű kutatócsoport most új, innovatív módszerekkel elemzi ezeket a jegyzőkönyveket. A kutatás amellett, hogy segít pontosabb képet alkotni a DEGOB működéséről, a digitális szövegelemzés módszereivel tárja fel a túlélők által használt nyelv legfontosabb jellemzőit, az üldöztetés és a túlélés topográfiáját, illetve a tipikusan női és férfi nézőpontból lejegyzett tapasztalatokat.
Melyek a zsidó holokauszttúlélők jegyzőkönyvekben használt nyelvezetének főbb jellemzői? Találunk-e jelentős eltéréseket a különböző túlélő csoportok között? Hogyan viszonyul a túlélők által használt nyelv a korra jellemző közbeszédhez, a korabeli sajtó nyelvezetéhez? A kutatás többek között ezekre a kérdésekre keresi választ a legmodernebb, mesterséges intelligenciával támogatott módszerekkel – mondta el Barna Ildikó, az ELTE TáTK habilitált egyetemi docense, a kutatócsoport társvezetője.
A kutatás másik iránya az üldöztetés és a túlélés topográfiájával foglalkozik. Honnan deportálták a túlélőket? Milyen helyeken voltak a holokauszt során? Mi jellemezte a felszabadulás utáni időszakot? Milyen útvonalon és hogyan érkeztek vissza Magyarországra? Mivel a tapasztalatok szerint a férfiak és nők sokszor eltérő nézőpontból ítélik meg a velük történteket, a kutatás külön figyelmet szentel a női és férfi tapasztalatok közötti különbségeknek (gendered experience).
A beregszászi gettóból deportált 143 túlélő útvonala nemek szerinti bontásban
A kutatócsoport a november végén Jeruzsálemben megrendezett „Challenges In Presenting Holocaust Resources In The Digital Age” című workshopon mutatta be a projekt most élesített , amelyen a történettudomány és a modernkori történelem iránt érdeklődők látványos, interaktív adatvizualizációk és térképek segítségével ismerhetik meg a kutatás eredményeit, a kapcsolódó publikációkat és előadásokat, illetve betekintést nyerhetnek a kutatás módszertanába is.
Az EVZ Foundation, a European Holocaust Research Infrastructure és Yad Vashem Intézet által rendezett nemzetközi workshop témája a holokauszt forrásainak digitális feldolgozhatósága volt, célja pedig az, hogy összehozza azon kutatókat és művészeket, akik innovatív módszerekkel teszik megközelíthetőbbé a vészkorszak emlékeit. A találkozón tartott előadásában Barna Ildikó, Szabó M. Alexandra, a Brandeis University PhD-hallgatója és Katona Eszter, az ELTE TáTK doktorjelölt tanársegédje a beregszászi gettóból elhurcoltak által bejárt útvonalakat bemutatva árnyalta az alapvetően Auschwitz-központú magyar holokauszt-narratívát.
A kutatók digitális térkép segítségével demonstrálták, hogy a deportálások földrajzi útvonalai elemzési eszközként is felhasználhatók a történetírásban. Az adatokat hálózati grafikonon megjelenítve a deportálási helyszínek közti kapcsolatokat is bemutattuk – mondta el Szabó M. Alexandra, aki üdvözölte, hogy az innovatív digitális technológiák alkalmazásával tovább bővülhet és színesedhet jövőbeli kutatások eszköztára.
Borítókép: Magyar zsidó gyerekek Birkenauban 1944 májusában (forrás: DEGOB)