Béké egymás mellett élé az avar korban
A gének é a kultúra nem feltétlenül esik egybe – derült ki a HistoGenes projekt legújabb eredményeiből, amelyeket a a kutatók (első szerzők Ke Wang&Բ;é&Բ;Bendeguz Tobias). A nemzetközi munkacsoport a bécsi medence két, egymástól 20 kilométerre fekvő települéének avar kori temetőiből származó földi maradványokat elemzett, Mödlingben 500, Leobersdorfban pedig közel 150 egyént.
A meglepő eredmény szerint míg Leobersdorf népessége nagyrézt kelet-ázsiai eredetű volt, addig a Mödlingben eltemetettek többnyire európai származásúak voltak. Mivel a sírba tett leletek é a két közösség életmódja is nagyon hasonló volt, erre a felismerére kizárólag archeogenetikai vizsgálatok segítségével tudtak rámutatni a kutatók. A fizikai antropológia é a régézet a béké egymás mellet élé bizonyítékait tárta fel: fegyvereket csak ritkán helyeztek a sírba, a csontvázakon nem találtak harci sebeket, é a nélkülözének is alig vannak jelei. Mindez azt bizonyítja, hogy
a kulturális integráció a nagy genetikai különbségek ellenére is működött.
A lelőhelyeken a genetikai elemzének köszönhetően hat generáción átívelő családfákat sikerült rekonstruálni. Azt is megállapították, hogy szinte egyik anyának sem voltak helyi ősei, tehát a feleségek más régiókból, más közösségekből érkeztek (exogámia). Ugyanakkor Mödling é Leobersdorf között alig volt genetikai kapcsolat, ami azt mutatja, hogy Leobersdorfba kelet-ázsiai bevándorlóktól jöttek nők, míg a mödlingi közösségbe európai származású nők érkeztek. Úgy tűnik, hogy ennek ellenére sem alakultak ki olyan párhuzamos társadalmak, amelyek megtartották volna saját szokásaikat. Mindkét közösségben azonosak voltak ugyanis az olyan státuszszimbólumok, mint a griffeket ábrázoló övdíszek, vagyis a kultúra é a szokások azonosak voltak.
A vizsgált alsó-ausztriai temetőkben eltemetett avar kori személyek rokonsági kapcsolatai egymás között é a Tisza vidéki avarokkal (Kr. u. 7-8. sz.). A vonalak vastagsága a lelőhelyek közötti rokonsági kapcsolatok mértékét tükrözi.
Mindkét helyen több generációra visszamenően számon tartották a leszármazást, mert nem fordult elő egyetlen esetben sem vérfertőzé. Mindezt korábban a Tisza vidéki rákóczifalvi avar közösség esetében is sikerült kimutatni, amint azt a Guido Gnecchi Ruscone é Rácz Zsófia első szerzőségével megjelent is olvashatjuk.
A két temető használata Nagy Károly frank király avar ellenes hadjárata idején, 791 után ért véget. Ekkor temették el az utolsó generáció gyermekeit é néhány felnőttet. A HistoGenes projekt a továbbiakban tisztázni szeretné, hogy hová távoztak a fiatalok é a felnőttek, é maradt-e a térségben a kelet-ázsiai származású embereknek genetikai nyoma.