Bácskai Vera (1930–2018)
Bácskai Vera Leningrádban Alekszandra D. Lublinszkaja tutorálása alatt végzett egyetemi tanulmányai után középkorral foglalkozó történészként lett az ELTE BTK tanársegédje és Gyóni Mátyás aspiránsa. Az 1956-os forradalom leverése után férjével, Tánczos Gáborral, a Petőfi Kör titkárával együtt a romániai Snagovba deportálták. Ezt követően férjét bebörtönözték, ő hazatérése után – 1959 és 1976 között – a Fővárosi Levéltár munkatársaként dolgozhatott. Eredetileg „büntetésül", a tudományos élet partvonalára szorítás szándékával helyezték a levéltárba, azonban ő a másfél évtizedes levéltárosi munka során megszerzett mély anyagismeretre építve az újkori társadalom- és várostörténet nemzetközileg is kiemelkedő vezető kutatójává vált. 1963-ban a történettudományok kandidátusa lett.
Levéltári tevékenysége után az ELTE Kelet-európai Munkacsoportjában, majd 1980-tól az ennek jogutódjaként megalakult MTA–MKKE Gazdaságtörténeti Tanszéke mellett működő Közép- és Kelet-Európa-kutatási Központban folytatta kutatómunkáját. 1982-ben megszerezte a tudományok doktora fokozatot, s ezzel párhuzamosan – a várostörténeti csoport vezetőjeként – társadalomtörténeti műhelyt alakított ki. Az ELTE-re visszatérve megszervezte a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéket, amelyet több éven át vezetett.
Bácskai Vera – egy ideig az egyetemi katedrától megfosztva is – igazi iskolateremtő egyéniség volt: diákok, kutatók, pályakezdő történészek nemzedékeit indította útjára. Alapítója az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének, az ELTE BTK TDI Társadalom- és Gazdaságtörténeti doktori programjának, a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesületnek, a Korall Társadalomtörténeti folyóiratnak. Nemzetközi tekintélye révén tanszéke fontos külföldi tudományos kapcsolatokra tett szert, amiből tanítványai nagyon sokat profitáltak.
Legfőbb kutatási területei a hazai polgárság kialakulása, a városi társadalom, Budapest társadalmának XVIII–XIX. századi története (immáron) voltak. E témákban száznál több publikációja és számos könyve jelent meg.
Búcsúznak Tőle kollégái, doktoranduszai, tanítványai.
Több száz publikációja közül legfőbb művei: Városok és polgárok Magyarországon I-II. köt. Budapest: Budapest Főváros Levéltára, 2007. 672 p.; Városok Magyarországon az iparosodás előtt, Budapest: Osiris Kiadó, 2002. 171 p.; Budapest története a kezdetektől 1945-ig. (Gyáni Gáborral, Kubinyi Andrással), Budapest: Budapest Főváros Levéltára, 2000. 253 p.; Gyula gazdasága és társadalma a XV–XVI. században. Gyula: Békés Megyei Levéltár, 1991.; A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők Pesten a reformkorban. Budapest: Magvető Kiadó, 1989. 230 p.; Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988. 231 p.; Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984. 402 p.; Magyar mezővárosok a XV. Században. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. 142 p.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bácskai Verát a saját halottjának tekinti.
