,,A szövegolvasás egymás megértéének különleges formája”
Klasszikafilológusként é hebraistaként diplomázott, majd doktorált. Jelenleg milyen témával foglalkozik?
Most kézülő tanulmányomban, amely az Ѱǰ folyóiratban fog megjelenni, azt vizsgálom, hogyan jelenik meg bibliai szövegekben a hazugság, különösen a hamis prófétaság problémája. Ennek apropóját az adta, hogy tavaly az Ѱǰtudományi Intézet előadássorozatának a hazugság é a megtéveszté volt a fő témája. Rögtön a felhíváskor eszembe jutott a Királyok első könyvének utolsó fejezete, amely Izrael csatába induló királyát ábrázolja, akinek négyszáz próféta egyhangúlag ígér győzelmet, egy viszont bukást jósol neki – é a történet ezt az egyet igazolja. Az embert ma is megérinti a konfliktus drámaisága, ahogy a magányos próféta dacol az elsöprő túlerővel, amely ráadásul isteni felhatalmazást követel magának. További érdekesség, hogy a próféta azzal vívja ki a hatalom é a többség haragját, hogy egy látomásra hivatkozva azt állítja: a hamis prófétákat maga Isten tévesztette meg egy hazug szellem révén, hogy a király a csatában odavesszen. Kéz összeesküvé-elmélet, de legalábbis a legitimitásnak olyan alapvető megkérdőjelezée, valamint oly nagy lehetőség a blaszfémiára, hogy a történet az értelmezőket azóta is intenzíven foglalkoztatja. De egyébként szinte minden bibliai szövegnél azt tapasztalja az ember, hogy ha odafigyel a rézletekre é bátran kérdez, akkor újabb é újabb regiszterek, rétegek é összefüggéek tárulnak fel előtte.
Említette a különböző regisztereket: hogyan befolyásolja az értelmezét az, hogy a szöveget filológus, vallástörténéz, teológus vagy éppen irodalmár közelíti meg?
Kérdé, hogy ezek a regiszterek milyen létmóddal rendelkeznek: eleve benne vannak a szövegben, é csak fel kell őket tárni, vagy a mi megközelítéünk é kérdéeink látják bele őket a szövegbe, esetleg az évezredes értelmezéi hagyomány vezet bennünket – akár félre is. Tény, hogy a bibliai szövegek minden más nyugati szövegnél hosszabb folyamatos hagyományozás útján jutottak el hozzánk, é ezektől nehéz függetleníteni magunkat. Sokszor nem is érdemes, mert a kéőbbi korok megközelítée nem kevébé érdekes, mint az eredeti szöveg, csak persze az értelmezéek vizsgálata során inkább egy eszmetörténeti perspektíva bontakozik ki előttünk, nem pedig a szerzői szándék. Más kérdé, hogy a Biblia értelmezői többségükben abból indultak ki, hogy a szerző végső soron maga Isten, tehát a szöveg megértée párhuzamosan halad e különleges szerző egyéb utakon – filozófia, teológia, misztika révén – történő megismeréével. Ez a Biblia esetében sajátos hermeneutikai hozzáállást eredményezett. A modernitás óta meghatározó tudományos megközelíté ezzel szemben alapvetően szekuláris, é függetlenül az értelmező vallási meggyőződéétől a módszerre é az így nyert eredmények tudományos igazolhatóságára helyezi a hangsúlyt. A módszerek között megkerülhetetlen a szövegek alapos ismerete, vagyis a filológia: a nyelv é a történeti-tárgyi kontextus vizsgálata. A történézt a szöveg révén tetten érhető történeti valóság érdekli, a teológust a szöveg ma is releváns etikai, metafizikai tartalma, az irodalmár pedig a szöveg ábrázolásmódját kutatja. Ezek
a különféle megközelítéek sokszor gyökeresen eltérő értelmezéekhez vezetnek, egyik a másikat megkérdőjelezi vagy leárnyékolja, gyakran azonban szerencséen kiegézítik egymást.
Érdekes é tanulságos, hogy a zsidó é a keresztény exegetikai hagyomány legalább a középkor óta elfogadja, hogy a bibliai szövegeknek több jelentészintje lehetséges, é ezek egymást gazdagítva élnek együtt. Mindenesetre a szöveg vizsgálatához a szaktudáson kívül sok türelemre é nagyfokú empátiára is szükség van.
Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban, hogyan adja át ezt a megközelítét a hallgatóinak?
Az elmúlt évtizedekben egyetemi óráimon leginkább a szövegolvasás műfaját gyakoroltam, jellemzően héber é görög, ritkábban arámi é latin bibliai vagy posztbiblikus szövegeket olvasunk é elemzünk. A hallgatókkal szűk körben, eredeti nyelven tanulmányozzuk a szövegeket. A kis létszám kifejezetten kedvez a filológiai-szövegértelmezői munkának, mert így oda tudunk figyelni minden kérdére é felvetére. Érdekes é inspiráló, hogy az órákra különböző vallási é kulturális hátterű hallgatók érkeznek, ami más é más problémákra teszi őket érzékennyé. A szövegolvasásnak termézetesen van egy nagyon egzakt, technikai réze: ismerni kell a nyelvet, utána kell nézni a szavaknak é a tárgyi ismereteknek, tájékozottnak kell lenni a szakirodalomban. A problémaérzékenység azonban még ezt a szinte termézettudományos megközelítét is árnyalja. Ily módon a szövegolvasás, egy mindnyájunk számára fontos szöveg faggatása a kommunikációnak, egymás megértéének különleges é kifinomult formája is egyben.
Ennek során így vagy úgy, de mindig jelen van a vallás, az én tapasztalatom pedig az, hogy
a közös nevező megtalálásához nem az vezet el, ha erőszakkal lehántjuk a szöveg vallási felhangjait, hanem ha azokat is empatikus é nem ellenséges vizsgálódás tárgyává tesszük.
Önt mi vezette el ehhez a tudományterülethez? Mi volt az első kutatási téma, amivel foglalkozott?
Egyházi iskolába jártam a rendszerváltás előtt, ott vált számomra fontossá a Biblia. Különösen a ferences Barsi Balázs volt rám ebben nagy hatással. Amikor az ELTE-re jöttem, é az első hetekben meghallottam, hogy létezik Hebraisztikai Tanszék (abban az évben alapította Komoróczy Géza), azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Elkezdtem járni Turán Tamás héber óráira, ahol a héber nyelv mellett beavatást nyertem a rabbinikus gondolkodás gazdag világába is. Közben a latin szakot egy idő után felcseréltem görög szakra, ahol mindenekelőtt Horváth Judit é Kapitánffy István óráin szerettem meg a klasszikus görög irodalmat, különösen Platónt. Egyszerre vonzott a két nyelv, é még inkább a rájuk épülő irodalmi é vallási hagyományok.
Kezdettől fogva személyes é tudományos kihívás volt számomra, hogyan lehet őket egymással dialógusba léptetni.
Egyik szakdolgozatom kiinduló kérdée az volt, hogy miért akarta felépíteni Julianus, ez a kereszténységből kitért filozófuscsászár az i.sz. IV. században a jeruzsálemi szentélyt. A Leuveni Egyetemen végzett doktori tanulmányaimban ezen a nyomon indultam tovább, é így lettem Carlos Steel tanítványa, aki a Julianus gondolkodását is meghatározó platóni hagyomány egyik legnagyobb szakértője. Témám az újplatonikus Nap-teológia lett, amellyel a korszak pogány teológusai igyekeztek alternatívát kínálni Krisztus növekvő népszerűségére, akit a keresztények már nem csak szenvedő embernek, hanem a kozmoszt uraló teremtő princípiumnak is tartottak – mint a pogányok a Napot. Így lett a korabeli világnézeti viták fő kérdée, hogy valaki a Napot vagy Krisztust tekinti a láthatatlan Isten látható megnyilvánulásának. Időközben megszakításokkal hebraisztikát oktattam a Pázmányon, Fröhlich Ida tanszékén, így a kapcsolatom a Bibliával é a zsidó hagyománnyal ezekben az években is intenzív maradt. Egyébként érdekes módon a Nap-szimbolikát nem csak a pogányok é a keresztények alkalmazták szívesen a kéei antikvitásban, hanem a zsidók is, ahogy azt például a számos szentföldi zsinagóga-mozaik tanúsítja, amelyek zodiákus-köröket ábrázolnak középen a nappal. Az ELTE Ѱǰtudományi Intézete, ahol 2010 óta dolgozom, ideális helyszín a héber é a görög stúdiumok párhuzamos műveléére.
Ön a vezetője a két éve indult bibliatudományi minor képzének. Hogyan épül fel, milyen képzettséget kapnak a hallgatók, akik elvégzik?
Ezt a képzéi programot a Vallástudományi Központ, illetve az Assziriológiai é Hebraisztikai Tanszék közösen dolgozta ki, amiben különösen Déri Balázs, a Központ vezetője nyújtott nagy segítséget. A koncepció lényege, hogy a két tanszék által kínált bibliai tárgyú kurzusokat (bibliai nyelvek, irodalmak, történelem, vallás, liturgia) olyan tárgyakkal egézítsük ki, amelyek a Kar sokszínű kínálatában amúgy is jelen vannak, de szétszórtan. A megvalósítás során gyorsan kiderült, milyen nagy potenciállal rendelkezik karunk:
tucatnyi olyan tárgyat tudtunk a képzéünkbe bevonni, amelyek a Biblia recepció- é kultúrtörténetének szerves rézei.
Azóta olyan kurzusok is létrejöttek, amelyeket kifejezetten a bibliatudomány mint diszciplína inspirált: ilyen Gelencsér Gábor Film é Biblia, vagy Szentgyörgyi Rudolf A Biblia a korai magyar irodalomban című kurzusa. Ha valaki megnézi a honlapunkon található é , láthatja, hogy a képzé két fő rézből áll: a kötelező törzsanyagból, amelyek alapvető bevezetét nyújtanak a Biblia tanulmányozásához nélkülözhetetlen tudományterületekbe, é egy fakultatív modulból, amelyen belül szabadon választhatók nyelvi é nem nyelvi tárgyak. Képzéünk további célja, hogy a Biblia é a bibliai kultúrtörténet kutatásának eredményeit a szélesebb közönséggel is megossza, ezért szervezzük immár harmadszor Az Írás arcai című bibliai előadássorozatunkat. A sorozat szervezéében nagy segítségünkre vannak hatékony önkéntes hallgatók, a kurzusok egyeztetée pedig nem volna lehetséges az érintett oktatók é programfelelősök együttműködée nélkül.
Miért ajánlaná a képzét a hallgatóknak?
Képzéünk ideális vallás- é kultúrtörténeti kiegézítét nyújt bármely főszak mellé, é termézetesen nem csak a bibliai vallások iránt érdeklődőknek, hanem mindenkinek, aki más irányú tanulmányai során vagy egyéni érdeklődéből fontosnak tartja, hogy 50 kredit mennyiségű bibliai témájú kurzust elvégezzen. Vonzerőt jelenthet a már említett magas színvonalú sokféleség mellett az egyedülállóan erős nyelvi képzé. Aki nálunk tanul bibliai hébert, görögöt, arámit vagy latint, az a képzé végeztével stabil tudásra tesz szert. Ha további bibliai nyelveket szeretne tanulni (szír, örmény, arab, kopt, stb.), karunkon erre is van lehetőség. Ugyanakkor nyelvi képzé nélkül is elvégezhető a minor, ez esetben számos tematikus tárgy közül lehet választani. A bibliatudományi képzé fő rézét szolgáltató tanszék é intézet országosan kiemelkedő oktatást nyújt hebraisztikából, judaisztikából, klasszika-filológiából é liturgiatörténetből, több munkatársunk egyben kutatócsoportok tagja vagy az MTA kutatója is. A tapasztalatok alapján a nálunk megszerezhető bibliai ismeretek jól hasznosíthatók számos más képzében, hiszen a bibliai motívumok, témák é szemléletmódok civilizációnkat széltében-hosszában átjárják. A tudományos színvonal mellett még azt emelem ki szívesen, hogy óráinkon, mintegy a bibliai szövegek terében, sokféle identitású é elkötelezettségű hallgatók é oktatók kommunikálnak egymással érdemben anélkül, hogy egymás értékeit megkérdőjeleznék.
A vallási viták, sőt háborúk hosszú sorára gondolva paradoxnak tűnhet, de a bibliai szövegek közös tanulmányozása tényleg ezt a toleráns hozzáállást segíti elő. Úgy tűnik, a közös tanulás az, ami ezt leginkább megalapozza.
A bibliatudományi képzé jó modell é gyakorlóterep arra, hogyan lehet kicsiben hit- é identitásbeli kérdéeket úgy megvitatni, hogy az nem önfeladó, nem is semmitmondó, é mégsem vezet konfliktushoz.
Beszéltünk korábban Az Írás arcai sorozatról: mi alapján áll össze az egyes félévek tematikája?
Számos kiváló kutató foglalkozik Magyarországon olyan témával, amely egy megfelelően körülhatárolt bibliatudomány rézét képezi, ezért ha minden félév minden hetében lenne egy ilyen témájú óra, akkor sem kellene sokat törnöm a fejemet, hogy kit kérjek fel előadni. Elismeréként élem meg az ELTE é a hallgatók felé, hogy eddig mindenki el is fogadta a felkérét. Már a tulajdonképpeni bibliatudomány is, tehát amikor valaki bibliai szövegekkel, nyelvekkel, történelemmel, irodalommal foglalkozik, széles szakmai mezőnyt jelent itthon. Ha pedig a Bibliát é a hozzá kapcsolódó kutatásokat tágabb értelemben vesszük, akkor ez a kör jelentősen bővül. Kezdettől fogva cél volt, hogy a programunk oktatói a szélesebb nyilvánossággal is megosszák tudásukat, másrézt a többi intézményekben dolgozó tudósok eljöjjenek hozzánk előadni, illetve hogy az ELTE-ről é más egyetemekről meghívjunk olyan kollégákat, akik a tágabban értelmezett bibliatudományhoz kapcsolódó kutatásokat végeznek. A három évadban – melyek – hallhattunk ó- é újszövetségi témákról, pogány é manicheus bibliaértelmezéekről, középkori Krisztus-életrajzokról, a Biblia egyházi liturgikus használatáról, bibliai politikai teológiáról, filozófiai kritikáról, bibliai tárgyú filmekről, festményekről, irodalmi művekről, hitvitákról é még sok minden másról. A közös nevező a bibliai tematika é a magas színvonal volt. Az előadások nyelve nem mindig magyar, többször adtak elő nálunk angolul a CEU oktatói, ill. Budapesten kutató külföldi tudósok. Az előadásokat kurzusként is fel lehet venni, de bárki számára nyilvánosak, ezért a é más fórumokon is hirdetjük őket.
Ha a kedvenc bibliai szöveghelyét kellene kiválasztani, melyik lenne az?
Ez nagyon nehéz kérdé, nem is tudok rá jó választ adni. Most például egy olyan szakaszról kézülök előadást tartani (Exodus 22:25-26), ami arról szól, hogy ha zálogba veszel egy köpenyt, akkor add vissza, mielőtt lemegy a nap, mert akitől elvetted, mi másban tudna aludni. A szakasznak két fő értelmezée alakult ki, az egyik szerint itt alapvetően a szociális gondoskodásról van szó, a másik szerint viszont a köpenyt képletesen kell értelmezni: az ember legalapvetőbb szükségleteit fejezi ki. Utóbbi értelmezé szerint ez nem valamilyen fizikai igény, hanem ennél is alapvetőbb: a megismeré é a tanulás vágya é képessége. Az zálogosítja ezt el, aki meggátolja e vágy é képesség birtokosát abban, hogy teret adjon igazi vágyának é kibontakoztassa képességét, amellyel Istenhez, a legkielégítőbb valósághoz tudna felemelkedni é mintegy felszárnyalni. Vagyis módszeres elemzé révén még ebben a zavarba ejtően banális rendelkezében is mélyebb értelem fedezhető fel, itt történetesen Platón nagy mítoszaival rokon elméletek. Ha még egy ilyen mellékesnek tűnő szövegben is ilyen potenciál rejlik, mit mondhatnánk azokról, amelyek már első látásra is magukkal ragadnak, mint például Ezékiel látomása, az Énekek éneke, vagy Jézus példázatai?