A magyar internet történetei
⾱óőáá György Péter egyetemi tanár, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet oktatója azt tekintette át, hogyan hat a digitális környezet a modern nyugati társadalmak egyik alapkövének számító nyilvános vita műfajára. Az esztéta szerint a vitapartnereknek bizonyos alapkérdésekben közös álláspontot kell képviselniük ahhoz, hogy a nézetkülönbségekről párbeszédet folytathassanak. Erről szólt az a beszélgetés is, amelyet 1971-ben a folytattott Noam Chomsky és Paul-Michel Foucault filozófus. Itt a fő kérdés az volt, hogy az emberi természet kizárólag a minket ért külső behatások eredménye, vagy a közöttünk levő kulturális-szocializációs különbségek ellenére van mindannyiunkban valamilyen közös mag vagy talapzat, amely alapján emberként tekintünk a másik félre.
Mára kiderült, hogy tévesek voltak azok a korábbi feltételezések, amelyek szerint az internet elhozza majd a multidiszciplinaritás aranykorát. Épp ellenkezőleg,
az online térben folytatott kommentháborúk szinte teljesen kizárják az értelmes vita lehetőségét.
György Péter szerint fontos szempont a tudományos diszciplínák elszámoltathatósága. A mai korban az egyetem feladata, hogy olyan vitakultúrára tanítsa a hallgatókat, ahol az érvelés nem a megfellebbezhetetlennek gondolt egyetemi tudáson alapul. A vita során sosem a személyes érzelmeknek, hanem kizárólag az érveknek kell ütközniük, ha ugyanis az egyik fél megsértődik, azzal rögtön kizárja a konstruktív eszmecsere lehetőségét és érvek hiányában a vita agresszióba fordulhat.
Szakadát István, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszék vezetője előadásában felvázolta a modern kori kommunikáció típusait aszerint, hogy a tartalom időben és térben hogyan jut el a közlőtől a befogadóig. A jelenlét-, vagy más néven személyközi kommunikációban a közlő és a befogadó időben és térben egy ponton helyezkedik el, a távközlési kommunikáció szintén egy időben, azonban több, földrajzilag elkülöníthető helyen zajlik. Az időt áthidaló kommunikáció csoportjába tartozik a hagyományos média és a közlekedés, míg a modern médiapar által folytatott kommunikációs tevékenység jellemzően több időpontban és több helyszínen történik párhuzamosan.
Az előadó szerint a kommunikációs iparágak (informatika, távközlés, média) konvergenciáját ma egyértelműen a technológiai eszközök hajtják előre, amelyek alkalmasak az információ közvetítésére, ugyanakkor szerkesztésére, manipulálására is. A jóslatok szerint jellemzően háromféle eszközt használunk majd az információk befogadására: a mindig kéznél levő, ám kisméretű okostelefont, egy közepes méretű, ám még mindig egy fős közönségnek szóló desktop-jellegű eszközt és egy nagyobbat, amelynek nagyméretű kijelzője vagy kivetítője lehetővé teszi, hogy nagyobb közönségnek is eljuttassa a vizuális üzeneteket.
Az emberi agy a beérkező információk 70–80 százalékát a látás útján szerzi meg. Az internet korai szakaszában az online elérhető információk többsége szöveges formában volt kódolva,
mára azonban a digitális kommunikációban is bekövetkezett a vizuális fordulat.
A hálózati eszközöket és szolgáltatásokat kínáló Cisco Systems adatai szerint 2016-ban már a mozgóképes tartalmak tették ki a teljes internetes adatforgalom 73 százalékát, ez az arány pedig 2021-re elérheti a 81 százalékot is. Szakadát István szerint ezzel a kommunikáció visszatért a kiindulóponthoz, a digitális formába kódolt információk 80 százaléka szintén képek formájában jut el a befogadóhoz.
A konferencia első napjának szekcióelőadói közül Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője az internetszabályozás történetének fontosabb szakaszait mutatta be. Az államok 90-es években kezdtek foglalkozni a TCP/IP protokollon alapuló netes kommunikáció szabályozásával. A jogalkotóknak akkoriban lényegesen nehezebb dolga volt, hiszen míg ma az internetes kommunikációt gyakorlatilag két multi, a Facebook és a Google tartja kézben, addig a 90-es években a piac jóval decentralizáltabb formában működött. A tanszékvezető szerint a digitális jog szabályozásának két legfőbb problémája, hogy a technológia összetettsége és újszerűsége miatt a piaci szereplők könnyen megvezethetik a jogalkotókat, illetve a digitális szabályozásnak nincs hosszútávú koncepciója, a jogalkotók mindig egy aktuális krízisre reagálva, „pánkiról pánikra” haladva látnak hozzá a joganyag frissítéséhez, bővítéséhez. Ilyen pánikjelenség volt kezdetben a gyermekek védelme a káros tartalmak ellen, később a gyűlöletbeszéd elleni, napjainkban pedig az álhírek elleni fellépés.
Andok Mónika, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációtudományi Tanszék vezetője előadásában azt taglalta, milyen különbségek és hasonlóságok figyelhetők meg a férfiak és nők internethasználatában. 2013 és 2018 között
Magyarországon 71-ről 78 százalékra nőtt az internethasználók aránya,
ebben a mutatóban ma már nagyjából egyenlő arányban részesednek a nők és a férfiak. A két nem között a tartalomfogyasztás, az online vásárlás, a banki és e-közigazgatási szolgáltatások használatában sincs számottevő különbség. Az internet okozta negatív hatások tekintetében a nők valamivel rosszabb helyzetben vannak a férfiaknál. Az Európai Unióban a nők átlagosan a 11 százalékát érte már valamilyen online zaklatás, Magyarországon ez az arány 7 százalék, míg a legrosszabb mutatót Dánia produkálta (18%).
A konferencia második napjának első plenáris előadása a hazai digitális kultúra fejlődéséről és fordulópontjairól szólt Z. Karvalics László habilitált egyetemi docens, a BME és a Szegedi Tudományegyetemen korábbi oktatójának tolmácsolásában. A szakértő szerint Magyarország az 1900-as évek elején még sok szempontból éllovasnak számított a felsőoktatás, a távközlés, az infrastruktúra és az innováció területén. Ezt az előnyét azonban a 30-as évekre elveszítette, főleg azért, mert a multiplikációs hatás helyett egyfajta desztillációs hatás érvényesült, a fejlődés csak a nagyvárosi elit körében maradt folyamatos, míg más társadalmi csoportok inkább a leszakadás jeleit mutatták.
Az ország leszakadását érzékelve a pártállam az 1980-as években nekifogott bizonyos fejlesztéseknek, a magyar oktatók és kutatók például sokkal jobb minőségű és gyorsabb internet-kapcsolatot használhattak az egyetemeken, mint Nyugat-európai kollégáik. Napjainkban Magyarországot a tudásszerkezeti leszakadás jellemzi, ahol a technológiai kiválóság csupán szigetszerűen jelenik meg és sokszor késve adaptáljuk a nyugat-európában már sikerrel alkalmazott technológiákat is.
Z. Karvalics László áttekintette az elmúlt évtizedek állami informatikai kezdeményezéseit, érintve a statisztikai szakma informatikai fejlesztéseit, a 80-as évek iskolaszámítógép-programját, a Nemzeti Információs Infrastruktúra-fejlesztési Program (NIIF) indulását, valamint a Teleház- és a Sulinet programokat. A 2000-as években a magas internet-penetrációnak és a mobileszközöknek köszönhetőn
az infrastruktúra helyett egyre inkább a tartalomhoz való hozzáférés kérdései váltak hangsúlyossá.
Koltai Júlia szociológus, az ELTE TáTK egyetemi adjunktusa annak az az eredményeit mutatta be, amelyben az egykor piacvezetőnek számító iWIW közösségi portál felhasználóinak kapcsolati hálózatát, tevékenységeit adatelemzési módszerekkel vizsgálták. A kutatócsoportban szociológusok, közgazdászok, geográfusok és komplex rendszerek kutatásával foglalkozó fizikusok dolgoztak, és arra kerestek válaszokat, milyen folyamatok álltak az iWIW diffúziója, illetve későbbi gyors összeomlása mögött, a hálózatban milyen szerepet töltöttek be azok a felhasználók, akik a legkorábban hagyták el a magyar közösségi hálót, valamint azok, akik a legtovább maradtak tagok.
A kutatás rávilágított, hogy az online közösségi hálózatokban is kitüntetett szerepe van a földrajzi távolságnak, illetve a hagyományos térszerkezetnek. Emellett feltérképezte azt is, milyen kollektív hatások és egyéni motivációk állnak egy-egy hálózat összeomlása mögött. A kutatás szerint azok a felhasználók hajlamosak korán otthagyni a közösségi oldalakat, akik nem központi szereplői az online közösségnek, kevesebb online kapcsolatuk van, míg a sok kapcsolattal rendelkező központi figurák tovább maradnak, mert több a veszítenivalójuk. A kutatás eredményeiről szóló beszámoló részletesen olvasható a Social Networks folyóirat angol nyelven.
Az iWIW (International Who-is-Who) magyar közösségi oldal 2002 áprilisában indult el, 2005 és 2010 között ez volt Magyarország leglátogatottabb honlapja, népszerűségének csúcsán, 2008-ban a felhasználóinak száma meghaladta a 3 milliót. Bár a Facebook csak két évvel az iWIW után, 2004-ben indult el, az évtized végére egyre több magyar felhasználó nyergelt át erre a nemzetközi platformra. A Facebook 2009 tavaszán vált elérhetővé magyar nyelven. Emiatt az iWIW népszerűsége 2011-re látványosan hanyatlani kezdett, végül 2014-ben a tulajdonos Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. végleg beszüntette az oldal működését. A fenti kutatásban felhasznált adatokat a Magyar Telekom, az Origo akkori tulajdonosa bocsátotta a kutatócsoport rendelkezésére, az adathalmaz anonimizálását a távközlési szolgáltató, míg az adattisztítási folyamatot maga a kutatócsoport végezte el.
A konferenciasorozatról részletes információk érhetők el.
ǰá: