„A cél az ELTE széles kutatási portfóliójának bemutatása”
A rektor megnyitó beszédében kiemelte, hogy – ahogy a rendezvény nevében is ez olvasható – ezen a napon a tudomány é az ELTE kutatóinak nagyszerűségét ünnepli az egyetem közössége. Az ELTE Ígéretes Kutatója díj megalapításakor az egyetemvezeté é a Tudományos Tanács célja az volt, hogy a pályázattal is bizonyítsa azt, hogy egyetemünk számos reményteljes kutatóval bír, akik munkája honorálásra érdemes. Mezey Barna többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a pályázati piacon nagyon nagy a verseny, a különböző tudományterületek pedig nem azonos mértékben jutnak lehetőségekhez.
"Azzal, hogy e pályázatban hét tudományterület kutatóját díjazzuk, az egyetem színes portfólióját kívántuk deklarálni, amely többek között a tudományos szinergiát is szimbolizálja."
Ezen kívül a rektor beszámolt még az Eötvös Loránd Tudományegyetem további, országos pályázati projektekben elért sikereiről is: a VEKOP 2.3.3 ܳٲái Infrastruktúra, a VEKOP 2.3.2 Kiválósági Központ valamint NVKP (Nemzeti Kiválóság is Versenyképességi Program) pályázatain többek között Miklósi Ádám, Hudecz Ferenc, Kacskovics Imre, Harmat Veronika, Felvinczi Katalin, Perczel András é Groma István, Schlett Katalin, Fodor Ferenc, Csabai István, Groma István, Világi Ildikó, Márialigeti Károly, Záray Gyula é Málnási-Csizmadia András kutatócsoportjai nyertek el jelentős pályázati támogatást. Beszéde végén Mezey Barna felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a rendezvényen nemcsak a fiatal é ígéretes kutatókat ünneplik, hanem az ELTE hírnevét már évek óta öregbítő kutatókat is, é külön köszöntötte a rendezvény három főelőadóját, Ritoók Zsigmond é Csepeli György professor emeritusokat, valamint Kubinyi Enikő tudományos főmunkatársat.
Ritoók Zsigmond, az ELTE BTK Latin Tanszékének professor emeritusa Homérosz é Kosztolányi: a költői alkotás kettős termézete című előadásában Homérosz ü é Kosztolányi Dezső óٳܲő című műveit hasonlította össze é elemezte a két szöveg között fellelhető különbségeket. Előadásának kiindulópontja a klasszikus görög-római kultúra mint alapillér volt, valamint annak megjelenéei é módosulási a kéőbbi korok művézetében. Odüsszeusz kalandozásait a óٳܲő földjén Kosztolányi nemcsak a történet, de az egyes nyelvi alakzatok é formák szintjén is átírta, a 20. századi történetben kiszínezve é felnagyítva szerepelnek az egyes elemek. A számos eltéré é ellentmondás Ritoók Zsigmond szerint az antik hős alakjának modernkori dekadenciájára világít rá: Kosztolányi színpadi darabja a hőskor hanyatlását mutatja be, a valós é valótlan nyelvben megjelenő feszültségét, mely többek között az igazság kereséének is egyik fő eszköze. Ez utóbbi művézet é valóság különös viszonyára is rávilágít, amely egyszerre fő kérdée Homérosz é a Kosztolányi művének is: Kosztolányi úgy értelmezte újra az ókori mítoszt, hogy megmutatta a műalkotás kettős termézetét.
Ezt követően Mezey Barna rektor é Szalay Péter tudományos ügyekért felelős rektorhelyettes
átadták az ELTE Ígéretes kutatója elismeréeket:
a bölcsézettudomány kategóriában Kelemen Pál, az élettelen termézettudományban Farkas Illé, az élő termézettudományban Solymosi Katalin, az informatikában Burcsi Péter, a jogtudományban Hoffman István, a pszichológia é nevelétudományban Janacsek Karolina, a társadalomtudományon belül pedig Kiss Hubert János vehette át a díjat.
A rendezvény második előadását Kubinyi Enikő, az ELTE TTK Etológia Tanszékének tudományos főmunkatársa tartotta Viselkedégenetikai kutatások ܳٲá címmel. Előadása elején kiemelte, hogy a genetikai kutatások a kutyák viselkedévizsgálata szempontjából is számos izgalmas kérdét vetnek fel, példaként prezentációjában három szűkebb kutatási területet mutatott be: a kutya é farkas domesztikációs összehasonlítását, a különböző fajták összehasonlítását, majd az egy fajtán belüli különböző egyedek genetikai vizsgálatát. A farkasok é kutyák domesztikációs vizsgálata során a különböző egyedeket azonos, intenzív szocializációs körülmények között nevelték, majd azt vizsgálták, hogy bizonyos idő elteltével – az azonos neveléi körülmények ellenére – miben reagál másképp a kutya- é a farkaskölyök. Számos eltérét mutattak ki a vokalizáció, az interakció kezdeményezée, valamint a gazdához való kötődé terén is. A kutatás során kimutatták, hogy a domesztikált állatok szocializációs periódusa sokkal hosszabb, a vadon élő állatokhoz képest pedig sokkal kisebb stresszreakciókat adnak ki. A különböző kutyafajták bemutatásakor Kubinyi Enikő kiemelte, hogy a kérdé azért is fontos, mert a jövendőbeli gazdák számára fontos lehet, hogy milyen viselkedétípusú kutyát választanak. Az állatok viselkedée alapján hat nagy csoportot mutattak ki, é arra a megállapításra jutottak, hogy az ember hasonló társat keres önmagához: a kutyáknál is reprodukálható az emberhez való viszonyukban az emberi, így kimutatták, hogy az ember saját habitusához leginkább hasonló kutyával érzi jól magát. Kubinyi Enikő előadása végén a szardíniai juhászkutya genetikai vizsgálatának bemutatásán keresztül pedig arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy egy adott fajta genetikai vizsgálata során nemcsak a kutya őseire, hanem a mostani gazdák egykori őseire is következtethetünk. Ahogy a szardíniai juhászkutya fejlődée során ézak-afrikai é közép-európai kutyafajtákból alakult ki, úgy a szardíniai őslakosság genetikája is e két területre vezette vissza a kutatókat, mellyel nemcsak a genetikai kérdéekre, de például a neolitikum-kori népvándorlás kérdéeire is választ kaphattak.
Az előadást követően Mezey Barna é Szalay Péter az ELTE új ERC- é Իü-kutatatócsoportjainak vezetőit köszöntötték: Markó Alexandra Իü-nyertest, Szöllősi Gergely János Իü- é ERC-nyertest, valamint Werner Norbert Իü-győztest.
A program utolsó előadója Csepeli György, az ELTE TáTK Szociálpszichológia Tanszékének professor emeritusa volt, aki Új Hitel címmel beszélt Széchenyi ikonikus művének egy mondatát alapul véve – „Miért nem bírja magát a magyar olyan jól, mint körülményei engednék?” – a magyar társadalmat érintő általános érvényű é éppen ezért sürgető problémákról. A regionális kontextus, a másik tagadása, a saját test tagadása, a közösség tagadása, az üres individualizmus jelensége, a kollektív döntéi tér beszűkülée – a következmények é az esetleges terápia lehetőségének számbavételével sorra vette azokat a magyar társadalom többségére jellemző általános tulajdonságokat é viselkedéi formákat, melyek megakadályozzák a kor emberét abban, hogy „jól bírja magát”. E fő kérdéirányokhoz kapcsolódva Csepeli beszélt a nyelvi elszigetelődé szerepéről, az általános bizalmatlanságról, amely nemcsak az emberek, hanem az egyes intézmények felé is fokozottan érvényes, említette az egyén saját közösségével való meghasonlását, melyre jó példa a mai is erős kivándorlási hullám, de beszélt az általános pesszimizmusról é az empátia hiányáról is. Előadása végén ismét egy Széchenyi-gondolatot idézett: „hinni é hihetni egymásnak”. Kiemelte, hogy csakis ennek figyelembevételével, a bizalom é önbizalom helyreállításának terápiájával lehet változásokat előidézni a társadalomban.
A rendezvény végén Szalay Péter rektorhelyettes záró gondolataiban, az elhangzott előadásokra reflektálva kiemelte, hogy
az ELTE számára a jövőben is fontos a legtehetségesebb kutatók itt tartása é támogatása, valamint tudományos iskolák létrehozása é támogatása.
A réztvevők az Egyetemi Könyvtár aulájában megtekinthették a díjazott kutatók, valamint az ERC- é Իü-nyertes pályázatok posztereit is.
Az ELTE Ígéretes Kutatóiról ezen az oldalon, az ERC- é Իü-kutatócsoportoktokról pedig itt é itt olvashat bővebben.
Az ELTE Ígéretes Kutatója díjazottjainak poszterei a díjazottak nevére kattintva elérhetők:
A Tudományos ܳٲá Napja az ELTE-n
A Tudományos ܳٲá Napja az ELTE-n
A Tudományos ܳٲá Napja az ELTE-n
A Tudományos ܳٲá Napja az ELTE-n
0
/
0
0
/
0